116-tól a félmaratonig

…avagy újjászületésem története…

Az utóbbi években hatalmas változásokon mentem keresztül, mind kívül, mind belül. Több olyan beszélgetésem volt, amiben felhívták a figyelmem arra, hogy hasznos lenne, ha erről egy picit többet is mesélnék.

Most érkezett el a pillanat, hogy mutassak az utam ezen szakaszáról kicsit bővebb képet, így arra gondoltam, az eddig hozzám érkezett kérdésekre adott válaszaimmal bemutatom az életmódváltásom történetét, folyamatát, mélységeit, magaslatait, hogy lásd, milyen úton mentem végig, és milyen úton tudlak téged segíteni.

Íme:

Hogyan éltél az életmódváltásod előtt?

Gyerekkoromban utáltam a tesiórákat és mindent, ami a mozgással kapcsolatos. Középiskolában legendák keringtek arról, hogy Sanyi megint nem jelent meg tornázni. Amikor megjelentem, többnyire csak üldögéltem a kispadon és csak a kötelező foglalkozásokon vettem részt.

Vidéken, ahol felnőttem a süti, a fehér kenyér, a tészta, krumpli, zsíros kaják voltak meghatározóak. Nem is ismertem más alternatívákat. Sokáig pedig csak a számítógépes játékok, és a tévé előtt való döglés jelentették számomra a kikapcsolódást.

Könnyű az emberrel elhitetni azt, hogy az úgy természetes, ahogy van, és a testalkatunk genetika függvénye. Mivel a családomban elég sok a túlsúlyos ember, így ezt szépen el is hittem, és beletörődtem. Az életemet a mozgáshiány, és a durva kajálások határozták meg. Minden, ami a kikapcsolódáshoz kötött, az kajálással végződött.

Többször belefogtam mindenféle diétába, amikor sikerült súlyfeleslegtől megszabadulnom, akkor ünnepeltem, és el is hagytam azt az életmódot, ami a fogyáshoz vezetett. Persze azután rögtön vissza is szivárogtak rám a kilók. Mivel az iskolában a tanítóim nem hozták meg számomra a kellő motivációt, így a testmozgás teljesen kiesett a látókörömből.

Mi döbbentett rá arra, hogy változtatni kell?

Éjjel nappal a számítógépem előtt üldögéltem. Volt egy olyan év, amikor szinte ki sem mozdultam otthonról. Hívtak céges csapatépítésre, baráti összejövetelekre, de teljesen be voltam zárkózva. Mivel akkoriban szabadúszóként otthonról dolgoztam, még annyi mozgás sem volt az életemben, hogy elmenjek legalább a villamosig. Amikor decemberben egyszer elromlott a lift és gyalog mentem le a földszintre, igencsak lihegtem. Akkor ráfogtam arra a dolgot, hogy ez így természetes, mert elmúltam 30 éves. Teljesen beletörődtem a sorsomba.

2015 január elsején azonban történt valami. Elhívtak egy edzésre. Félve indultam neki, mert nem tudtam, mi fog rám várni. Kérdések és kételyek cikáztak a fejemben arról, hogy „hogyan fogjak neki”, meg „nem merek bemenni, mert majd mit szólnak hozzám”, meg „félek, hogy kiröhögnek”… Ilyen és hasonló szikrák égettek belülről és sűrű gomolygó füstjükkel vakították el szemem az előrelépést jelentő út előtt. Egészen pontosan egy BootCamp edzésre lettem meghívva, amiről addig még nem is hallottam. Bejött…

Hány kiló voltál ekkor, és mennyit fogytál utána?

116 kiló volt a súlyom szinte nulla izommal, és eddig 42 kilótól szabadultam meg úgy, hogy közben nem csak zsírt égettem, hanem izmot is építettem magamra.

Mi motivált a fogyásban?

A közeg. A támogató közeg, és edzői pártfogás. Amit azon az edzésen kaptam, szinte szárnyakat adott nekem. Olyan emberek közé kerültem, akiknek eszük ágában sem volt kinevetni. Sőt, ha a konditerembe, vagy egy sportközösségbe bemész, tisztelni fognak azért, mert megtetted az első lépést. Én is ezt a tiszteletet, és támogató erőt érzékeltem mind az edzések alatt, mind azoktól az emberektől, akik hasonló úton vannak és akarnak változni és változtatni saját életükön. Szoktam mondani, amikor megkérdezik, hogy mi a titkom. Mi a titkom? Hát az, hogy egyszer elkezdtem, és azóta sem hagytam abba.

Sok mélypont volt? Hogyan lendültél túl rajtuk?

Persze, sok mélypont volt. Az egyik mélypontról írtam korábban egy cikket Jojó effektus finoman címmel. Ha elég ideje csinálod, akkor már már elkezd hiányozni a sport. Viszont mélypont mindig akad. Egy sportsérülés, egy betegség, el vagy a melóban havazódva, jönnek egyéb gondok, szar az idő odakinn, és még sorolhatnám… Illetve ha az étkezést is idevesszük, elkezded azt is hanyagolni, és egy idő után elkezd nehezülni a gyomrod, tested, szinte érzed, hogy fel vagy fújódva és olyan, mintha betonnal lennének kiöntve a beleid. Amikor ez jött – többször is – , olyankor elkezdtem lustulni, enerválttá válni, és pánikolni.

Minél jobban pánikoltam, annál jobban belemerültem abba, hogy nem megyek edzeni, rendeljünk inkább mégegy pizzát, és elkezdtek szépen visszajönni azonnal a kilók. A kilókkal együtt a depi és az önsajnálat. Az önsajnálattal együtt a tunyaság, demotiváltság, és elindult az ördögi kör, ami visszaránt a régibe.

Hogyan lendültem túl rajtuk? Tudatossággal. Sanyi! Állj! Nem ez az irány amerre eddig építkeztél! Túl sok munkád fekszik benne, és emlékezz, milyen kurvajól érzed magad, amikor tiszta a tested, feszül az izom, és érzed az áldásos izomlázat! Érzed, hogy élsz!!! Önszuggesszióval, leállással, és újraépítkezéssel mindig sikerült visszaállnom a pályára.

Illetve folyamatosan figyeltem a testem, lelkem, mire van szüksége. Például megfigyeltem, hogy télen a konditerembe mennék, tavasszal mennék a természetbe szabadtéri funkcionális edzésre, nyáron túráznék leginkább, és ősszel pedig futok, mint a futóbolond. Éppen ezért nem mondom magamról, hogy éppen ezt vagy azt csinálom – nem címkézem magam. Mindig azt csinálom, amiben jól érzem magam, így sikerül újra és újra a pályára visszaállnom. Van olyan például, hogy azért vagyok demotivált egy adott mozgásban, mert másra vágyom, csak elsőre nem tudatosul. Olyankor váltok, és megyek tovább. Így tudok folyamatosan motivált maradni.

Mi a fogyásod titka, mivel sikerült leadni a plusz kilókat?

A megfelelő motiváció nagyon fontos. Először a külső motiváció. Könnyebbség volt elkezdeni úgy, hogy volt sporttársam, akivel együtt csináltuk az életmódváltást az étkezéstől kezdve a mozgásig. Együtt mentünk el Pálos Ateszhoz, aki szerintem a világ legjobb edzője, aki végig támogat, és tanít a helyes mennyiségre, és a helyes minőségre. Továbbá a sport csapatból jövő barátságok, az elismerő tekintetek és visszajelzések.

Az elején nekem szinte csak külső motivációm volt. Milyen fasza lesz, ha azt látják, hogy haladok előre, fogyok, alakulok. Milyen jó, hogy bebizonyítom az edzőmnek, hogy nem vagyok az, aki jön, lát, majd eltűnik a süllyesztőben. Ezután megszületett a belső motivációm. Amikor valóban elkezdtem jól érezni magam a bőrömben. Egyre többet bírtam, egyre szebb képet mutatott a tükör. Amikor eljutottam a belső motivációhoz, akkor kezdtem el valóban élvezni amit csinálok. Egyre többet akartam csinálni, kipróbálni, egyre jobb akartam lenni, erősebb, gyorsabb mindenkinél. Na ez eddig nem sikerült, de ha már a múlt heti önmagamnál jobb, erősebb, gyorsabb és bölcsebb vagyok, azzal győztem!!! Ez visz előre, ez segít abban, hogy csináljam és ne hagyjam abba.

A motiváció mellett a matek nagyon fontos. Megfelelő mennyiségű edzés, megfelelő mennyiségű pihenés, és megfelelő minőségű kaja. Na ez a legnehezebb. Lecserélni az étrendet. Ahogy fenn említettem, nem egyedül építettem, amit építettem. Szilvi – az akkori párom – finomakat és egészségeseket főzött, és mivel ő maga is ugyanazon az úton van, mint én, így egymást tudtuk támogatni, segíteni. Együtt könnyebb. Ha tanácsolhatom, akkor szerezz egy edzőtársat, akivel húzzátok, motiváljátok egymást. Amikor az egyik gyengébb, a másik felrántja. Meg tudjátok beszélni a fejlődési lehetőségeket, sikereket, bukásokból való kijutást és építkezést. Sokkal könnyebb. Ez lehet egy titok.

Az általam vélt fontos pontok a helyes életmódhoz, hátha neked is a segítségedre leszek velük:

• Konzultálj egy életmód tanácsadóval és tartsd be amit mond!

• Konzultálj egy edzővel és tartsd be amit mond!

• Keress egy edzőtársat vagy sportcsapatot!

• Figyeld magad és keresd a belső motivációt!

• Kezdd el és ne hagyd abba!

Mennyit mozogsz most, és milyen étrendet követsz?

Heti szinten 4-5 edzésem van felváltva konditermi súlyzós edzés, funkcionális edzés és futás.

Az étrendem számomra már teljesen megszokáson alapuló tiszta táplálkozás. Kiiktattam a krumplit, a tésztát, a nokedlit, a sima rizst. Helyette használok édesburgonyát, répát, zellert, quinoát, bulgurt, jázmin rizst, kölest, hajdinát, teljes kiőrlésű tésztát, és még sorolhatnám azt a rengeteg finom dolgot, amiről lemarad az, aki a krumpli rizs tészta trión nem lát túl. Csirkét, pulykát eszem, néha marhát és elvétve sertést. Halat is ehetnék éppenséggel, de azt mostanában nem annyira szeretem.

Ez nálam szezonfüggő. Zöldség az alap, bár én nem vagyok nagy zöldséges, ismerem a jótékony hatásait, így viszonylag sokat eszem. Mindig amihez épp kedvem van. A testem jelzi, éppen mire van szükségem. Néha becsúszik egy-egy csalónap. Olyankor jöhet a pizza – teljes kiőrlésű lisztből, persze néhanéha süti. Ha szerencsém van, még finom is a cukormentes süti a cukrászdában ahol épp eszem az édesítés nélküli capuccinom mellé. Azért ma már a legtöbb helyen adnak erre.

Törekszem az életmódom során a napi öt étkezésre. Reggel viszonylag bőségesebb, délelőtt valami gyümölcs, vagy korpovit keksz. Délután rágcsálok valamit – korpovit, vagy magok – bár a magokra mostanában mintha allergiás lennék, így kevesebbet. Mivel edzeni többnyire este járok, így edzésnapon vacsira ilyenkor picivel több köretet eszem, egyébként amikor nem edzem, akkor minimalizálom a szénhidrátbevitelt este. Csirke + saláta kombináció, vagy valami könnyű leves.

Ez nem egy étrendtanácsadás, ez az én étrendem. Ne kövesd, nem személyre szabott!

Hogyan változott meg az életed az életmódváltás miatt?

Mozgékony vagyok, energikus, szeretem csinálni. Vágyom a mozgásra. Jah, és lecseréltem már párszor a ruhatáram

Mi a végső célod?

Kockahas és maraton

Na de komolyan… A végső célom? 100 év után boldog végelgyengülés. Körülöttem unokák, kezemben egy pohár száraz vörös… még talán egy mesét el tudok nekik olvasni ülve. És ennyi. Jó, nem? Na akkor csináljuk!

Ez vagyok én, ez az én utam! Ha van kedved, mesélek róla bővebben is. Keress meg!