A test beszél – kiút a gödörből

Bevallom, kicsit elszúrtam. Megmutatom, mit tanultam belőle.

Azt hittem, vége! Azt hittem, nincs tovább! Pár hónapja meg kellett állnom, és a futást, ami nekem az energiát, és az énidőt jelentette abba kellett hagynom egy orvosi javaslatra.

Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem sportolni, már éreztem a vállamban, hogy valami nem kerek. Apró nyilallások, feszülések jöttek, és volt olyan, amikor egy gyakorlatnál állj-t kellett mondanom, mert szúró fájdalmat éreztem. Az edzőmmel odafigyeltünk rá, folyamatosan fókuszban volt, és amikor fájt egy gyakorlatnál, néztünk helyette másikat. Gyógytornásznál is voltam, dolgoztam vele, figyeltem rá, de nem múlt a probléma. Aztán egy idő után megtanultam együtt élni vele.

Ez még nem a sérv volt. Ez a közel 20 évig tartó számítógép előtt görnyedés, és egerezés eredménye, ami a testben diszharmóniát hozott létre. A folyamatos helytelen tartástól a mellizmok összehúzódnak, a hátizom elgyengül, ennek eredménye egy állandóan előre esett tartású váll, amit sem a futás, sem a súlyzós edzés nem tud korrigálni a megfelelő célzott nyújtás nélkül.

Aztán jött a COVID, demotiválttá váltam, lelassultam, és a megszokott ütemű edzésmunka elmaradt. Online edzések, és sokszor automata által generált mobil alkalmazásból jövő edzések váltották fel a szakértői támogatást. Mivel nyújtásban sosem voltam erős, így ez az edzések végén elmaradozott. Mint ahogy az edzések előtti bemelegítés is.

Nem vagyok tökéletes. Emberből vagyok, néha a gyarlóbb fajtából. Van olyan időszak, amikor a tőlem megszokott tudatosság, amit másnak tanítok, a magam irányába elkezd fogyatkozni. Ez egy ilyen időszak volt.

Felerősödött a fájdalom.

Éreztem, hogy ennek már fele sem tréfa, így elmentem vele orvoshoz, aki már az első találkozásunkkor sejtette, mi lehet a gond. Hosszas tanakodás, egy váll és egy nyaki MR vizsgálat nyomán kiderült, hogy nyaki sérvem van. Pontosabban még nem sérv, de ha nem figyelek oda, az lehet belőle. Porckorong kiboltosulás, ami érinti jobbra az ideget – ettől erősödött fel a vállfájdalmam olyan mértékre, hogy a karom zsibbadt, és fájt egyszerre. Alig tudtam mozgatni és felemelni.

Dolgozni kell rajta! Azonnal.

És itt kanyarodok vissza az idézethez, amivel indítottam a bejegyzést – az a gondolat belőlem fakadt. Az a hír, hogy nem futhatok többet, számomra lelkileg a halál élményét hozta el. Kész! Vége! Nincs tovább! Elmúltam negyven, leépülök, és soha többet nem mehetek a pályára. Ez volt a belső monológ, ami futott a fejemben. Legalább egy hétig sajnáltam magam, mire sikerült összekaparnom a saját romjaimat.

Mivel nem vagyok híve a gyógyszeres elnyomásnak, így gyógyszereket csak addig szedtem, amíg feltétlen szükséges volt. Gyulladáscsökkentő gyógyszerek voltak ezek, semmi más. Hamar elkezdtem olyan szakembereket és módszereket felkutatni, akik segíthetnek abban, hogy valódi gyógyulásom lehessen, és ne csak a tüneteket nyomjuk el. Találtam is, és azonnal elkezdtem a rehabilitációt. Olyan szakemberekkel dolgozom együtt, akik nem csak a testi, hanem a lelki oldalát is megtámogatják a folyamatnak. Elképesztően hálás vagyok nekik.

Jártam az orvosom által előírt fizikoterápiára egy hónapig, közben masszázsra is. Mivel az intézmény gyógytornászának igen hosszú volt a várólistája, így gyógytornászt saját magamnak kerestem. Szerencsére egy ismerősöm ajánlotta nekem azt a szakembert, akivel ő dolgozik, és megbízik benne, így azonnal fel is hívtam. Nagy szerencsém volt, mert két hétre rá tudott is fogadni, és elkezdtünk együtt dolgozni.

Szóval gyógymasszázs, gyógytorna, Craniosacralis terápia. Heti rendszerességgel, hittel és kitartással jártam gyógyulni hozzájuk, akik hihetetlen odaadással és szakértelemmel rakták össze kicsiny lelkem, és egyre gyarapodó testem. Ugyanis le voltam tiltva a sportról, így ebben az időszakban némi plusz súlyra is sikerült szert tennem. Na lelkileg ez pont nem segített – de hát innen szép győzni! A terápiás alkalmak között pedig naponta többször végeztem az előírt gyakorlatokat.

Van két szakember, akiknek szintén sokat köszönhetek úgy, hogy nem ismerem őket, csupán az anyagaikba ástam bele magam, és kiegészítettem a fentieket azokkal a gyakorlatokkal, amiket ők állítottak össze. Egyikőjük Bene Máté, aki a porckorong.hu blogot vezeti. Az ő írásaival és videóival kezdtem megismerni azt, hogy tulajdonképpen a porckorongsérvvel egyáltalán nem olyan nehéz élni, mint ahogy azt elsőre gondoltam. A másik pedig Ming Chew, aki egy komplett fascia nyújtásokat tartalmazó rendszert adott a kezembe a könyve által, ami hatalmas segítséget jelentett az előrelépésben.

Újra futhatok

Amikor ezt a bejegyzést írom, bátran mondhatom, hogy rendben vagyok. Még nem épültem teljesen fel, és ez a dolog az egész életemet végig fogja kísérni. Odafigyelést, folyamatos gyakorlást kér, de eljutottam arra a pontra, amikor újra engedélyt kaptam a futáshoz.

Ez az engedély, – amit a gyógytornász hölgytől kaptam – az újrakezdés lehetőségét jelenti számomra. Azt jelenti, hogy érdemes beleállni, és kitartóan haladni afelé, amiben hiszünk.

Ha hasonló helyzetben vagy, fontos, hogy higgy abban, meggyógyulsz, és hidd el azt, lehet még a pályán helyed. Nekem ennek most eljött az ideje. Ez a cipő újjászületésem első cipője. Többet jelent számomra, mint egy sima futócipő. Jelenleg magát az életet jelképezi. Mehetek!

Ha padlóra kerülsz, mindig dönthetsz. Ott maradsz, és belesüllyedsz egészen addig, amíg teljesen mocsarassá válik és elnyel a sötét, vagy felkelsz, leporolod magad, összeszeded a romjaid, és elkezdesz valami újat felépíteni. Mindig van választás, és mindig van előtted egy út! Kitartás, hit, munka! Ezzel a három dologgal bármit el lehet érni.

“A legnehezebb dolog mindig a döntés, a többi már csak kitartás dolga.”

Amelia Earhart

Viszont a történet még folytatódik, hiszen nem csak a test körül zajlik egy ilyen folyamat. Következő bejegyzésemben mesélek majd a testi tünetek – közöttük a nyaki sérv – lelki üzeneteiről is.