Hogyan éld túl az imposztor szindrómát?

Önkritikusnak lenni pozitív. Öngyűlölőnek lenni destruktív. Nagyon finom az átmenet a kettő között, szóval óvatosan járj rajta.

Daniel Radcliffe

Féltél már valaha attól, hogy kiderül, nem vagy olyan okos és tehetséges, mint ahogy mások gondolják rólad? A legtöbbünket időről időre hatalmába keríti ez az érzés, és erről az emberek igen ritkán beszélnek.

Az önkritika nem rossz dolog, hacsak nem jutsz el odáig, hogy a teljes figyelmedet elvonja, és máshová már nem is tudsz koncentrálni. Ha állandóan ekörül jár az agyad, elkezdődik az a förtelmes folyamat, amikor átléped a szorongás és a szorongástól való rettegés határát.

Az önkritika többnyire akkor üti fel a fejét, amikor az életedben változások történnek. Például amikor új munkát kezdenél, vagy épp előléptetnek, esetleg új vezetőnek kell megfelelned, netalántán éppen elveszítetted az állásod. Bizonyos esetekben megtapasztalhatod akkor is, amikor túlvállalod magad, vagy éppen amikor kritikát kaptál valakitől.

Íme néhány tipp, amellyel a belső hangod erejét a saját hasznodra fordíthatod

Ne hasonlítsd magad másokhoz!

Kutatások kimutatták, hogy a boldogság az érdeklődési köröd, értékeid, erősségeid megfelelő összehangolásából származik. Az egyik embernek a karrier a fontos, viszont ez lehet, hogy nem annyira fontos a másik ember számára. Lehet, hogy a befektetési bankár barátaid sok pénzt keresnek, de ne felejtsd el azt az áldozatot, amit ők meghoznak azért, hogy ekkora pénzeket keressenek.

Bánj úgy a kudarccal, mint egy tudós!

Nézzük meg Thomas Edisont – a villanykörte szülőatyját. Körülbelül a kétezredik kísérlet után riportot készített Edisonnal egy francia újságíró, aki ezt kérdezte: „Mister Edison! Nem kellene ezt abbahagyni? Önnek van kétezer sikertelen kísérlete. Látszik, hogy ez nem fog menni.” Mit felelt erre Edison? „Uram, ön téved. Nekem nincs egyetlen sikertelen kísérletem sem. Nekem van kétezer sikeres kizárásom.”

Érted? A tudósok szerint kudarcok nélkül nincsenek meg az előrelépéshez szükséges információk. Ezek az akadályok segítik megérteni, hogy mi ment rosszul, és hogyan lehet megkerülni őket, tanulni belőlük.

Emlékeztesd magad arra, ami jól megy!

Bolygónk legeslegeslegelső napjaitól számítva – de legalábbis attól a naptól számítva amióta az ember gondolkodni tud – jobban emlékszünk a negatív eseményekre, mint a pozitívakra. Ez a mi működési módunk, ez segít megvédeni magunkat a veszélytől. Szerencsére már nincs szükségünk erre a biológiai adaptációra, viszont az agyunk még mindig nem tudja ezt.

Hogyan tudod ellensúlyozni ezt a hajlamot? Hogyan tudod elengedni el a rosszat, hogy inkább a működőképes és pozitív dolgokra koncentrálhass? Végy elő egy jegyzetfüzetet vagy naplót, és írj fel minden nap három-négy dolgot, ami jól megy. Meg fogsz lepődni, mennyi pozitív dolgot halmozol majd fel magadnak.

Találj egy mentort!

Amikor belső kritikusod ordibál benned a figyelmedért, akkor jó ha van egy megbízható tanácsadó a közeledben, aki külső szemlélőként segít a helyzetedre rálátni. Például egy coach. Az ő objektív szemlélete döntő fontosságú lehet.

Fontos, hogy ha valakit arra kérsz, hogy játssza ezt a szerepet, ismerje az iparágadat, a beosztásodat, értékeidet, mi számodra a fontos, és ami a legfontosabb: legyen kíméletlenül őszinte veled! Ha valakit kiválasztottál kísérődnek, aki megfelel a fenti a kritériumoknak, bízz benne és legyél biztos abban, hogy szól ha van okod aggódni. Engedd, hogy kísérjen!

Ne feledd, hogy az önkritika pozitív lehet, ha arra ösztönöz, hogy kihívást jelentő, de reális célokat és időkereteket tégy magad elé. Ha úgy találod, hogy a belső hangod azt mondja, hogy soha nem vagy elég jó, akkor áteshetsz a ló túloldalára, és könyörtelen szégyenérzet alakulhat ki benned. Ebben a pillanatban van itt az ideje, hogy megkérdőjelezd belső kritikusod, és engedd el füled mellett amit mond!

Ezt a bejegyzést Susan Peppercorn You Can Survive Imposter Syndrome című LinkedIn bejegyzése inspirálta.