Te és TE – rövid mese az önbizalomról
Az önbizalomhoz önismeretre és önreflexióra van szükség. Az önismeret gyakorlására pedig bátorságra, kitartásra és hitre... Kemény munka, viszont megtérül.
Írtam régen egy blogot, aminek ez az első bejegyzése. Blog az utam kezdetéről, a lépéseimről, bukásaimról, felállásaimról szól: arról, ahogy a saját utamat járom. Ezt a blogot egy ideig altattam, mert máshol volt a fókusz. Viszont hiányzott. És mivel hiányzott, úgy döntöttem, újból elérhetővé teszem. Ezt olvasod most. Írásaim talán segíthetnek majd neked is elindulni önmagad megismerésén keresztül önmagad kiszínezésében.
Színezd ki magad!
Gátlásos kölyök voltam. Kezdetben hosszabb hajam volt a „nagy füleim” miatt. Később – mindenféle önbizalom híján – túlsúlyos kölyökké faltam magam, hogy védőburkot képezzek magam körül. Néha szörnyikének csúfoltak, néha pufinak… volt, hogy dugó volt a becenevem.
Azzal védekeztem a támadások ellen, hogy háttérbe vonultam, távolról néztem a többi gyereket. Azt vártam csak, mikor hagynak békén. Amikor rámordultam társaimra, az segített, de néha fárasztó volt – és lehet kissé erős is, mert a tanítónéni rögtön rohant árulkodni, hogy a kicsi Sanyi csúnyán viselkedett. Így később ehhez sem volt már kedvem.
Tulajdonképpen ez egy kiváló és biztonságos taktika volt, és elegendő volt a biztonságos felcseperedéshez.
Amikor a társaikkal viselkednek, a gyerekek fura kis teremtmények tudnak lenni. Igen hamar megtanulják azt, hogy ha valaki másképp viselkedik, másképp néz ki – tehát nem felel meg a „tantónéni”, „szomszédmariska”, „köztisztviselőbácsiaktatáskával” vélt elvárásainak, az nem jó, nem elfogadható. Más, mint a többi. Márpedig nekem hosszabb volt a hajam, mint a többieknek… így biza különböztem tőlük és ebből néha voltak gondjaim.
Aztán persze, amikor a gyermek megvédi saját magát, akkor azért előbb utóbb büntetés jár. Rögtön megkapja a rossz gyerek címkét. Amit természetesen tovább is ad a saját kicsiny környezetébe. Egyszer hallottam valahol ezt a mondást: a fiúgyermeket a társai nevelik. Milyen igaz… Tulajdonképpen az elfogadás, vagy éppen a kirekesztés által ők segítik azzá válni ami felnőtt korban viselkedésének alapját fogja képezni.
Az önbizalom vagy a szülők és a külvilág által töltődik be, vagy erőből szerzi meg a gyermek - néha a másik kárán... kérdés, hogy ez utóbbi vajon valós önbizalom-e?
Viszont a szülők nem lehetnek mindig ott, nem hathatnak mindig a gyermekre, és akármennyire is jó szülők, nem mindig tudják ők sem, hogy hogyan lehet az önbizalmat táplálni. Lehet, hogy éppen ők sem kapták meg a megfelelő muníciót fentről. Így viszont még annyira sem elvárható, hogy tudják, hogy kell.
Na de térjünk vissza a „rossz gyerekhez”! Oly sokszor halljuk azt a bizonyos „rossz gyerek” jelzőt. Vajon mitől rossz gyerek a rossz gyerek? Van egyáltalán olyan, hogy rossz gyerek? Vajon az a rossz gyerek tényleg annyira rossz? Nem lehet, hogy az a gyerek csupán önmaga szárnyait bontogatja? Saját határait keresi? Szeretné felfedezni az ő és a környezete egészséges határait? Keresi mi a jó és mi a rossz? Ehhez azonban nem bántásra és szidásra, hanem inkább útmutatásra volna szüksége. Nem arra, hogy bedugjuk egy padba és marhaságokkal tömjük a fejét, ha pedig nem az elvárásoknak megfelelően viselkedik, ráaggatjuk a „rossz” címkét. Ez jó? Kinek?
Tényleg muszáj az izmait és az elméjét 18-20 éven keresztül sorvasztani, hogy mire felnő, egy uniform zombi legyen? Egy adatvezérelt technokrata, aki mindenkinek megengedi, hogy átlépjen rajta? Tényleg erről szól a világunk?
Láttam nemrég egy videót, ami nagyon megfogott. Szeretném megmutatni:
Számomra ez a video a felébredésről szól. Felébredés a szürke világból, amit a felnövésünk alatt színtelenítek el a „fölöttünk” állók. Ami amúgy tök színes, csupán a külvilág porától szürkének látjuk.
Mi lenne, ha megtörténne az a felébredés és újra kiszíneznéd magad? Mi lenne, ha aki szebb, jobb, kreatívabb, okosabb, szabadabb – azt nem kirekesztenénk, hanem megpróbálnánk tanulni tőle?
Létezik egyáltalán az az ébredés, amiről annyit lehet olvasni?
Szerintem létezik. Ehhez az ébredéshez nem kell más, csupán te magad. Te, és a benned élő TE – akinek ereje és bátorsága van – és igen színes. Vajon mi történne, ha elkezdenéd megismerni?
Időközben eltűntek a gyerekkori játszmák – felnőtt lettem. Minden megváltozott. A fejem hozzánőtt a fülemhez, és a dundipocak is eltűnt. Hosszú gyakorlás és útkeresés folytán pedig mára már sikeres embernek mondhatom magam. Kinyíltam a világ felé. Befogadom a körülöttem lévő embereket, és ők is befogadják a tőlem érkező energiákat.
Ehhez a kialakuló egészséges önbizalomhoz egyre mélyülő önismeretre és önreflexióra van szükség. Az önismeret gyakorlására pedig bátorságra, kitartásra és hitre… Kemény munka, viszont megtérül. Írásaim talán segíthetnek majd neked is elindulni önmagad megismerésén keresztül önmagad kiszínezésében. Amennyiben kérdésed, javaslatod, észrevételed van felém, keress bátran!
Örömmel veszem, ha követsz. Ha kapcsolódnál, írj egy e-mailt a sandor@tolvajsandor.hu címemre! Szakmai profilomat megtalálod itt: https://www.linkedin.com/in/tolvajsandor/ Ha szeretnél velem élőben dolgozni, itt keress: https://businessbloom.consulting/