Jojó effektus finoman
Avagy hogyan fogyjunk le és maradjunk is úgy.
A minap egyik kollégámmal jött szóba a jojó effektus, mint téma. Mivel testközelből ismerem ezt a szörnyet, úgy gondoltam, írok róla pár gondolatot.
Körülbelül amióta kétjegyű a korom, azóta túlsúllyal küszködök. Nyilván ez most is így volna, ha nem figyelnék saját magamra tudatosan. Túl vagyok több jojózáson – le föl, le föl. A csúcsok csúcsa 116 kiló volt számomra, ami a 168 centiméteres magasságommal igencsak gömböcke állapotot eredményezett. Többnyire koplalással értem el az „álomsúlyhoz” közeli állapotot, de eddig soha nem sikerült a végére érnem. Kivéve a legutóbbi nekiveselkedésemkor, ami ugyanis egészen másképp zajlott.
Szóval régebben csináltam kenyér és lisztmentes diétát – amikor csak zöldséget ettem zöldséggel. Csináltam candida diétát – pusztán azért, mert az elég szigorú volt ahhoz, hogy folyamatosan éhes legyek. Csináltam shaolin diétát, amikor rizs meg gyümölcs, meg csirke a fő alapanyag, viszont nagyon pici adagok. Ideig óráig működtek, de azután valamiért nem. Mindig visszajöttek a kilók. Egészen a legutóbbi csúcspontomig, az ominózus 116 kilóig. Itt megelégeltem.
Vajon miért nem működtek a fenti csodadiéták?
Tudod az úgy van, hogy a tested keresi a számára kényelmes állapotot. Ha neki az a kényelmes, hogy 120 kilósan szétfolyik, akkor azt az állapotot fogja keresni. Ez nagyban összefügg a mentális állapotoddal – de erről majd később. Amikor elkezdesz tudatosan edzeni és étkezni, azzal szépen karbantarthatod a tested, de ahogy abbahagyod, újra elkezdi keresni a számára optimális állapotát. A gyorsdiétákkal is az a probléma, hogy csinálod, csinálod, majd abbahagyod, és visszatérsz a régi életmódodhoz. Ez pedig azt jelenti, hogy a tested pedig visszatér a régi életmód alapján a régi alakhoz – mert az a jól bevált kombináció neki.
Vannak alkati típusok, akiknek folyamatosan oda kell figyelniük saját magukra, mert ha nem, akkor hamar eljön a baj.
Én is ilyen vagyok.
Azt kell megértened, hogy ahogy eszel és élsz amikor túlsúlyos vagy, az az életmód azt a túlsúlyt fogja eredményezni akkor is, amikor egy diéta vagy fogyókúra után visszatérsz hozzá. Sajnos sokan abban a tévhitben vannak, hogy egy-két hónap koplalással lefogynak, majd elégedetten visszatérnek az eredeti életmódjukhoz, az majd elhozza a megváltást. Itt és most elárulom, nem fogja. Azonnal elindul a hízás. Néha még több is visszajön, mint ami lement.
Két év alatt leadtam majdnem 40 kilót. 116 kilóról 78 kilóra fogytam le. Rengeteg edzést tettem bele, és teljesen megváltoztattam az étrendemet. Bárki megkérdezte, mi a titkom, csak annyit feleltem: elkezdtem és nem hagyom abba. Csinálom, csinálom és kész. Ennyi. Amikor sikerül megtalálnod azt a sportot amit szeretsz, és sikerül az étrendedben kikísérletezned azokat a kajákat, amiket tényleg tudsz szeretni – és nem csak pótlékokat keresel – , akkor meg fogod találni az egyensúlyt amivel fenntarthatod a fogyásod és megtarthatod az elért alakod.
Nem könnyű… az eleje néha szenvedés.
Nehéz eleinte eligazodni a különböző alapanyagokban – azonban teljesen kinyílik a világ, amikor rájössz, hogy köretnek nem csak a krumpli-tészta-rizs hármasa létezik, hanem egyéb kreatívan használható finomságok… mint például a rizsnek több fajtája – jázmin, basmati, barna… stb, gersli, hajdina, quinoa, kuszkusz – és még sorolhatnám. Ez csak néhány példa volt.
Nehéz nemet mondani azoknak az ismerőseinknek, akik hozzászoktak ahhoz, hogy bármit elénk tesznek jó étvággyal esünk neki. A cél érdekében meg kell tanulnod nekik nemet mondani. Ezt leginkább úgy tudod saját magadban lerendezni, hogy azzal a nemmel nem rájuk mondasz nemet, hanem magadra mondasz igent. Hiszen a tartós fejlődés néha igényel egy kis áldozatot, és kitartást. Hidd el, ha a kitartásod látják a körülötted lévők, akkor előbb utóbb el fogják fogadni. Legtöbbször azt tapasztaltam, hogy a régi próbálkozásaim miatt nem vették komolyan az elszántságom, majd amikor látták a valódi eredményeket, akkor kezdtek el hinni benne és támogatni a saját eszközeikkel. Tanulság: először mi higgyünk magunkban, azután fognak mások is hinni bennünk. Érdemes kivárni és kitartóan beleállni a saját magunkba vetett hitünkbe.
Szóval többtényezős a kitartás és többtényezős a feladás. Úgy gondolom, hogy nem attól vagyok hiteles, hogy kockahasam van és ötvenhatos bicepszem, mint Schwarzeneggernek. Nincs se kockahasam, sem ötvenhatos bicepszem, de nem is hiányzik (na jó a kockahas talán egy picit…). Sőt, nem is attól vagyok hiteles, hogy kivétel nélkül terminátor módjára betartom a dobozolt kaját és grammra osztom szorzom, számolom a makrókat. Nemnem, ezt felejtsük el. Persze sokáig ezt gondoltam magamról.
Sokáig azt gondoltam, addig nem papolhatok életmódváltásról, amíg a fenti paraméterekről nem tudok beszámolni. Mára már tudom, hogy ez egy hibás program. Tudom, hogy sokaknak erőt adhat, ha látnak olyan példákat, akik hiteles before-after fotókat, és egészséges életet tudnak felmutatni. Most még nincs kedvem before-afterrel jönni, – az egy másik topic lesz – ez a cikk nem erről szól. Mégis mitől érzem magam hitelesnek? Például attól, hogy megengedem magamnak azt a szabadságot, hogy néha biz elgyengülhetek. Azt, hogy beismerem, én is ember vagyok, akinek vannak nehezebb napjai.
A jojó effektust egy saját tapasztalás nyomán kezdtem el tisztelni, ami az utóbbi hónapokban esett meg velem. Az történt, hogy felszedtem pár kilót. Na nem sokat, azt mondják a körülöttem élők, hogy nem is látszik… de én érzem és látom magamon. Szóval hogy is történt? Őszintén végignéztem magamon, lássuk csak:
volt itt hosszú séta
voltak félmaratonok
volt sérülés
volt leállás
volt karácsonyi időszak…
volt zabálás
Persze rá lehet fogni a fentiekre, de ha nagyon mélyre megyek, és lenézek a legmélyére, akkor azt látom, hogy ami történt nem más, mint az, hogy elbíztam magam…
Erre gondosan ügyelj kérlek, ha életmódváltó vagy: SOHA NE BÍZD EL MAGAD! Hidd el, tapasztaltam, nem jó! Veszélyes. Ne próbáld ki mennyire, én megtettem – immár tudatosan visszatekintve rengeteget tanultam belőle.
Eléred az álomsúlyod, úgy gondolod, lehet lazítani. Meg úgy gondolod, lehet kipróbálni mást? Én elkezdtem futni mint az állat, az addigi súlyzós edzést pedig abbahagytam, mert úgy gondoltam, most már minek…
Mi történt?
A testem elkezdte az addig felépített izomtömeget szépen leépíteni, hiszen nem kapta meg onnantól fogva azt a terhelést, amit addig megszokott. A futáshoz nem kell az izom, az csak súly, amit cipelsz…
Viszont van egy érték, ami nagyon fontos. Ez az alapanyagcsere. Az alapanyagcsere azt a számot jelenti, ami megmutatja, hogy mennyi kalóriát égetsz el egy nap akkor is, amikor nem csinálsz semmit, csak fekszel és bámulod a plafont. Szóval mi történik ilyenkor ezzel az értékkel? Ha az izomtömegeddel elértél egy megfelelő alapanyagcsere értéket és leállsz a kondival, az az érték izomtömeg leépülésével elkezd csökkenni. Ez azt jelenti, hogy ugyanannyit eszel, de többet raktározol, mivel kevesebb izmod van mint előtte – és fontos információ, hogy az izmok hatékonyabban használják az energiát, mint a zsír. Tehát minél több izmod van, annál többet ehetsz, mert annál többet használsz fel még mozgás nélkül is.
Aztán a nagy futásban lesérültem… leálltam. Ugyanannyit ettem, de nem mozogtam. Vajon mi lett a következménye? Tudod te… Egy hónapot álltam, aztán jöttek az ünnepek – kész paff.
Nem negyven kiló jött vissza, csak öt. Öt kiló plusznál már nagyon éreztem, hogy baj van, így ebből kapcsolva rendbe raktam magam, és elkezdtem kivakarni magam a gödörből. Arra jöttem rá, hogy ha egyszer elkezdem, nincs megállás. Abban a pillanatban, ahogy visszatérek egy a régi életmódomhoz hasonló életvitelhez, a testem elkezd szépen visszatérni a régi életmódhoz igazodó egészségi állapothoz – jelen esetben a túlsúlyhoz. Tehát nem lehet lazítani. A tested azonnal el kezd reagálni.
Miért tartom magam hitelesnek? Mert önvizsgálatot tartok, és cselekszem. Tanulok belőle és javítom a hibát. Csak így lehet. Kérlek, tanulj az én pici hibámból, és ne a saját esetlegesen NAAAAGY hibád végén gyere rá, hogy ott vagy, ahonnan elindultál.
EGYSZERŰ: CSINÁLD CSINÁLD ÉS SOHA NE HAGYD ABBA!!! KÉPES VAGY RÁ!